Nem mindennapi relikvia került a birtokomba ma a parlamenti ülés lezárulta után.

Bevallom órák hosszat szemeztem vele. Ott maradt ugyanis szemétként a miniszterelnöki asztalon.

Aki nem ismerné a mai történéseket: Szakszervezetek forgalomkorlátozó tüntetéseket szervezetek. Közlük az egyik a Dohánykereskedelmi Dolgozók Szakszervezete egészen sajátos módját választotta üzenete célbajuttatásának a döntéshozók felé. Egy-egy tábla egészmogyorós-csokit csempészett minden egyes képviselő asztalára.

A táblás csoki első felére kedves, szimpatikus családok és kisgyermekek képe volt nyomtatva. Hátoldalára pedig ez a felirat: „Én azt szeretném az angyalkától, hogy szüleink ne veszítsék el a munkájukat. Segíts kérlek teljesíteni! Szavazz nemmel a dohányipart érintő törvényekre!”

Bevallom meghatott a szívhezszóló üzenet, de nem befolyásolt, mert így is nemmel akartam szavazni. Még így sem engedte a lelkiismeretem hogy elfogyasszam. Ráadásul a házszabály szigorúan tiltja az ételfogyasztást az ülésteremben. Sérti ugyanis a ház méltóságát.

Azonban a kérgesszívű kormánypártiak páncélján bizonyosan nem hatolt át a szívhezszóló üzenet, mert könnyed ujjmozdulattal megszavazták a szóban forgó törvénymódosítást.

Ebben vezérük és mesterük járt elöl páldával. Meggyalázta és megsemmisítette ugyanis az ártatlan hírvivő fehér galambot:

Utolsóként bejött az ülésterembe. Ragadozó módjára vette célba az asztalán a ráírt üzenetet békésen hirdető édességet. Kegyetlen fogával feltépte a gyenge csokoládépapírt, majd befalta a tartalmát. Azt hiszem a falta kifejezés a legutolsó szalonképes kifejezés az aktusra, lévén a miniszterelnöki pofazacskók pattanásig feszültek. Az egészmogyorók kétségbeesett roppanásai minden érző képviselő lelki füleiben visszhangoztak. Közben -szájában nehezen forgatva a masszát- erőltetett kedélyességgel diskurált helyettesével, akinek nagylelkűen felajánlott egy kockát – gerleszárnydarabot.

Némely ellenzéiek nevetéssel, mások megdöbbenéssel adtak hangot elképedésüknek, zavaruknak. A kormánypártiak félve és fegyelmezettek hallgattak. Náluk a főnök tetteire esetleg rosszul reagálni kitörölhetetlen vétek.

Persze a házelnök nem merte szóvá tenni a ház méltóságának megsértését. Úgy gondolta tán, hogy a szabályok itt nem vonatkoznak mindenkire.

De mindez apró arcátlanság volt csak a bűnelkövetőtől.

Az igazi az volt hogy igennel szavazott T/2081 A dohánytermék-kiskereskedelem integrált ellátásához szükséges egyes törvények módosításáról.

Szóval megette a csokit ami üzenethordozó éppen az ellenkezőjét kérte angyalok hangján.

Jött, evett, szavazott. Cinizmus a javából.

Az események után ott maradt a megtépett üres csokoládépapír az asztalon. Órákig árválkodott, miként a lelkiismeretesebb kormánypártiak bontatlan csokoládétáblái a gazdátlan asztalukon árválkodtak. Ez is, azok is ottmaradtak. Az ülés végén pedig begyűjtöttem. A tábláknak hazafelé menet a hajléktalanok nagyon örültek. Jutott mindnek akikkel találkoztam.

Viszont az orbáni fognyomokat és ujjlenyomatokat is őrző cinizmusereklye továbbra is a birtokomban van.

Nem is adom másnak csak a miniszterelnök azon rajongójának aki a legtöbbet ígér a példátlan relikviáért. A figyelmüket felhívom arra, hogy mozduljanak, ugyanis méltatlan kezekbe is kerülhet ha nem elég éberek. Lehet hogy egy rezsicsökkentés-tagadó vagy akár egy amerikai ügyvivő is pályázni fog.

Az ellenértéket megfelelő célra fogom költeni. Szeretnék gondoskodni arról, hogy gyakrabban láthassa a népe Orbán Viktort a nagy házban. Minden nap legyen az asztalán a macskamentájából.

Az aukció a képre kattintva érhető el:

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.